Ennek az idézetnek a jegyében indítom ezt a blogot (Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio), amit szívesen megfogadnék, mert a mosómacik tényleg hihetetlenül aranyosak. Amellett valószínűleg nem is unatkoznék mellettük. Gyakorlati okokból azonban mégis el kell vetnem az ötletet - ugyanis a munkahelyen kívül egyáltalán nem unatkozom, oda pedig nem vihetek magammal mosómedvét... Pedig kár - biztos feldobná a hangulatot.

Szóval - itt a helye mindenkinek, aki napközben csak a lábát lógatja - akár akarattal, akár akaratán kívül -, és bármi érdekeset, szórakoztatót, vagy akármit ami az eszébe jut, be akar dobni a közösbe...